Még az előző blogomon említettem valamelyik bejegyzésben, hogy 2017 április óta rendszeresen járok edzőterembe, mire valaki felvetette, hogy írhatnék erről egy posztot. Akkoriban vonakodtam ettől, mert nem vagyok egy fitness guru, vagy ilyesmi, viszont azóta rengetegszer láttam vagy hallottam olyan megjegyzéseket, hogy ők is szívesen lemennének gyúrni, de nem mernek, mert félnek, hogy kinézik őket, mert lerí róluk, hogy totál kezdők. Teljesen mintha a régi énemet hallanám, én ugyanis évek óta tervezgettem, hogy elkezdek edzőterembe járni, de persze mindig gyártottam a kifogásokat, hogy most éppen miért nem jó.. így hát sokáig maradtam az otthoni tornánál, de őszintén szólva nekem az nem vált be, és tudtam, hogy nagyobb eredményeket tudnék elérni a teremben.

A kifogások. Na igen, én például attól féltem, hogy tele lesz a terem fitness modell testű lányokkal, meg kigyúrt izomagyakkal, és akkor ott leszek én, a kis pálcika karjaimmal, amikkel egy négy kilós súlyzót sem bírok felemelni. Ráadásul az a típus vagyok sajnos, aki a sarki boltba sem tud lemenni egy minimális smink nélkül, és ha belegondoltam, hogy nekem ott kell szenvednem, izzadnom mindenki előtt, már el is ment a kedvem az egésztől.
És ami végül rávett arra, hogy elkezdjem, az életem legdurvább szakítása volt. Jött a gyászolós fázis, a sírás, aztán belevetettem magam az esztelen bulizásba, csak hogy eltereljem a figyelmem, végül úgy döntöttem, kell valami újdonság az életembe, ami lefoglal, amivel levezethetem a stresszt.

Ahhoz, hogy belekezdjek és lemerészkedjek a terembe, szükségem volt egy személyi edzőre. Ez két dolog miatt volt fontos, egyrészt életemben nem használtam még ezeket a gépeket, van amelyikre ránézek, és azt se tudom, mire jó meg hogyan működik, szóval kellett valaki, aki mindent megmutat, és segít belerázódni a dologba. Másrészt meg gerinc problémáim vannak, szóval én nem csinálhatok akármit - például a rúddal, nagy súlyokkal való guggolást el is felejthettem.
A személyi edző nem olcsó mulatság, de szerintem nem is kell végig ragaszkodni hozzá. Én a hátam miatt a mai napig edzőhöz járok (ha neked is egészségügyi problémád van, akkor olyat kell találnod, aki ért hozzá), de ha sajnálod rá a pénzt, az is elég, ha csak az első pár hétben kéred a segítségét. Nem csak a gyakorlatok helyes kivitelezésében, sorrendjének betartásában segít, hanem az étrended összeállításában, a táplálékkiegészítők kiválasztásában, hogy mennyi legyen a pihenőidő, vagy hogy mikor kell emelni a súlyokat a fejlődés érdekében, így szerintem mindenképp megéri.
Arról nem is beszélve, hogy ha kevésbé kitartó típus vagy - mint én :D -, nem árt, ha ott van melletted valaki, aki motivál, és nem hagyja, hogy felállj és otthagyd az egészet a fenébe, vagy csalj és kevesebbet csinálj, mint amennyire képes vagy.
Olyan embert viszont semmiképpen ne válassz magad mellé, akinek nincs megfelelő végzettsége! Amennyire én észrevettem, ezeket az edzőket általában a magasabb végzettséggel rendelkezők le is nézik.

A Bővebben után folytatódik a cikk! :)

És akkor most jön az a rész, amikor meg kéne nyugtatnom azokat, akik hozzám hasonlóan nagyon paráztak ettől az egésztől.

Először is, az edzőteremben 14-80 éves kor között már mindenféle embertípussal találkoztam. Egyszóval közel sem igaz az, hogy ott csak tökéletes testű fiatal emberkék mászkálnak.
És bár eleinte épp az volt a bajom, hogy mennyi ember vesz majd körül és nézik, ahogy szenvedek, valahogy épp az ellenkezőjét váltotta ki belőlem a dolog. Lehet, hogy otthoni torna közben simán abbahagyom az egészet 10 perc után, csak mert "ma mégsincs kedvem", a teremben viszont motivál, hogy mindenki keményen edz körülöttem, és közös a célunk.
Tartottam a közös öltözőtől is, de az ember ehhez egyszerűen hozzászokik egy idő után. Megszokod, hogy lazán mászkálnak körülötted vadidegenek melltartó nélkül, és rájössz, hogy az égvilágon senkit nem érdekel, ha te ugyanezt csinálod.
Az sem izgat senkit, hogy izzadsz gyakorlat közben, vagy csapzott a hajad, hiszen mások is ugyanígy vannak vele. Legalább látszik rajtad, hogy nem csak azért mentél le, hogy feltölthess a teremből egy képet az instára, hanem keményen küzdesz a célodért. Eredmények nem jönnek anélkül, hogy előtte ne szenvednél meg érte.
Amennyiben előre megveszed a kis bérletedet, attól sem kell tartanod, hogy abbahagyod egy hét után az egészet, hiszen sajnálni fogod a belefektetett pénzt.
 

Mit vettem észre magamon 8 hónap után?

Ennyi ideje járok rendszeresen edzeni, és bár soha nem voltam egy nagy sportember, elmondhatom, hogy imádom. Talán ennek örülök a legjobban, hogy én, aki rendszeresen lógott tesi óráról, aki utált mozogni, most alig várja az edzéseket. Ha jó kedvem van, akkor azért, ha pedig rossz kedvem van, akkor azért.
Az is nagyon motiváló tud lenni, amikor először észreveszed, hogy egyre nagyobb súlyokkal tudod végezni a gyakorlatokat, és hogy amibe pár hónapja még belepusztultál volna, most simán kibírod, hiszen a tested alkalmazkodik a nagyobb terheléshez. Az csak a ráadás, hogy hamarosan az alakodon is észreveszed majd a változást. A legjobb érzés, amikor először hallod majd a visszajelzést valakitől, hogy igenis van eredménye annak, amit csinálsz, mert már ők is látják rajtad a változásokat.
Sokat javult a testtartásom, határozottan jót tett a gerincemnek, és ugye ahogy mondtam, egy szakítás után kezdtem el az edzést, tehát érthető módon az önbizalmam valahol a föld alatt volt három méterrel, de mint kiderült, az edzés arra is jó, hogy növelje azt.
Nem is beszélve a terembe járás extráiról, például sok embert megismerhetsz, akik hozzád hasonlóan rendszeresen lejárnak, új kapcsolatokra tehetsz szert.

Remélem, sikerült eloszlatnom valamennyire a kételyeket ezzel kapcsolatban. Ha nem kezdtél még bele az edzésbe, de már régóta tervezgeted, nyugodtan vágj bele, hiszen ilyesmit még soha senki nem bánt meg utólag. :)
Úgy gondoltam, ez a bejegyzés jó nyitóposzt lesz, hiszen valamennyire személyes is, mégis hasznos lehet néhány emberkének. Szívesen jövök majd további tapasztalatokkal a későbbiekben, ha lesz rá igény.

Molly