Sokáig azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik ez a sorozat, valahogy mindig elkerültük egymást. Aztán pár nap alatt le is daráltam a három évadot (ez összesen 16 részt jelent), és annyira kellemes meglepetés volt, hogy muszáj írnom róla.

1996-ban járunk, főszereplőnk Rae, egy 16 éves, önértékelési zavarokkal küzdő, túlsúlyos lány, aki hosszú idő után most megy haza a kórházból, ahol azért volt, mert öngyilkosságot kísérelt meg. Gyerekkori barátnőjének, Chloe-nak köszönhetően bekerül egy baráti társaságba, ahová próbál beilleszkedni. Bár a többiek elfogadják őt, Rae retteg attól, hogy esetleg kiderül, hogy kórházban volt. Erről ugyanis csak édesanyja, kórházi barátai és a pszichiátere tudnak, új baráti társasága mit sem sejt róla, így néha hazugságokra kényszerül.

Az egész történet egyszerre irtó vicces és véresen komoly, egyik pillanatban megnevettet a poénjaival, a következőben megríkat, hiszen több komoly téma is előkerül, néhol kifejezetten nyomasztó, sötét a hangulat. A karakterek és egymással való kapcsolataik mélyek, és különlegesek. Mind emberi, egyik sem tökéletes, mindenki követ el kisebb-nagyobb hibákat a történet során. Bár úgy érzem, néhány szereplő egy kicsit el lett hanyagolva (a bandából pl Izzy és Chop) a többihez képest. De tény, hogy mindenki óriási jellemfejlődésen megy át a három évad során.

A szerelmi szál irtó édes, és valahogy az egész olyan… életszerű, vagy nem is tudom. Mivel Rae képtelen megszeretni saját magát, nem tudja elhinni azt sem, hogy egy srác beleszeretne. Pedig nagyon is lenne esélye összejönni valakivel, csak épp sokáig nem veszi észre azt, ami ott van az orra előtt.

"Guys like him are not into girls like me."
 

Sharon Rooney-t, aki Rae-t játssza, csak dicsérni lehet, mintha csak neki írták volna a szerepet. Rae karaktere szerintem nem mindenkinek nő majd a szívéhez, tény, hogy egyik epizódban még legszívesebben jól megölelgetnéd, a következőben meg már felpofoznád. Ez ugyanúgy igaz legjobb barátnőjére, Chloe-ra is, akivel nekem csak a második évadra sikerült kibékülni, és még ott sem teljesen… a harmadikban meg már egyszerűen imádtam. Rae édesanyjának is vannak jobb és rosszabb pillanatai… az elején inkább rosszak. Egyáltalán nem követendő példa, ahogy néha a lányával bánik, bár az sem, ahogy Rae viselkedik vele, meglehetősen zűrös a kapcsolatuk.

Mivel pszichiátere megkérte Rae-t, hogy írjon naplót, a főszereplő meséli el nekünk a történetét, mintha valóban a naplóját olvasnánk. Mindezt úgy egészítik ki, hogy néhol viccesen "belefirkálnak" a képbe.

A sorozat Rae Earl My fat, mad teenage diary című regénye alapján készült, ám ott eredetileg a 80-as években játszódik, abban a korszakban, amikor az írónő volt tinédzser.

"I'm gonna stop waiting for someone to come and save me."
 

Úgy érzem, méltatlanul kevesen látták, legalábbis akárkinek említettem, senki nem ismerte. Valahol olvastam egy megjegyzést egy külföldi oldalon, hogy a 13 okom volt helyett inkább ezt kéne néznie a tiniknek, és teljesen egyetértek vele, hiszen mérföldekkel jobb és hitelesebb… szóval, nézzétek. :)