Azt hiszitek, hogy olyan könnyű megváltozni. 

Azt hiszitek, hogy könnyű, 
pedig nem az.

Elise Dembowski nem riad vissza a kemény munkától. Sőt, kimondottan élvezi. Kivéve talán azt, amikor az addigi legfontosabb feladatra vállalkozik: népszerű lánnyá akar válni. Csakhogy rettenetesen mellélő, és minden a darabjaira hullik körülötte. 
Elise helyzete még rosszabb, mint azelőtt – ha ez egyáltalán lehetséges. Egészen addig, amíg be nem téved egy underground szórakozóhelyre, és ezzel kinyílik előtte egy ajtó egy világba, amelyről azt sem tudta, hogy létezik. Egy olyan világba, ahol úgy tűnik, egy népszerűtlen középiskolásból egyik napról a másikra felkapott DJ válhat. Elise végre megkapja, amire mindig is vágyott: elfogadást, barátságot és talán a szerelmet is. Ám a valóság ismét fenyegetően közbelép.

Nem hinném, hogy magamtól felfigyeltem volna erre a regényre - egyrészt még sosem hallottam az írójáról (ez az első magyarul megjelent könyve), másrészt nagyon előnytelennek találtam a borítóját. Sem a kép nem tetszik, sem pedig az, hogy a cím az egész oldalt elfoglalja. Viszont egész jó százalékon áll a molyon, meg aztán nem sűrűn botlik bele az ember egy olyan YA könyvbe, ahol a főszereplő lúzer lánykából menő DJ lesz, szóval ez egész jó kezdet volt. Így aztán első adandó alkalommal kihoztam a könyvtárból.

Főszereplőnk Elise, másodikos középiskolás, akinek nincsenek barátai, és emiatt már annyira kétségbe van esve, hogy egész nyáron azon dolgozott, hogy "menő" legyen. Csakhogy az, hogy te bemagolod a menő márkák és együttesek neveit, és amolyan "tucat" ruhákat veszel fel, nem elég ahhoz, hogy egy csapásra barátok vegyenek körül a suli első napján. Amikor Elise erre ráébred, annyira kilátástalannak látja a helyzetét, hogy szemezni kezd az öngyilkosság gondolatával, amit végül meg is kísérel, de szerencsére rájön, hogy ragaszkodik az életéhez.

Ezután ugrunk egyet az időben, hét hónappal később járunk. Elise semmivel sem lett népszerűbb, még mindig szekálják a suliban, nincsenek barátai, ráadásul a szülei attól félnek, hogy újra megpróbál véget vetni az életének. Egy esti séta alkalmával Elise megismerkedik két idősebb lánnyal, akik magukkal hívják egy szórakozóhelyre. Így kezdődik főhősünk útja a siker és a barátság felé, de közben rengeteg nehézséggel kell szembenéznie.

Még az előző blogomon említettem valamelyik bejegyzésben, hogy 2017 április óta rendszeresen járok edzőterembe, mire valaki felvetette, hogy írhatnék erről egy posztot. Akkoriban vonakodtam ettől, mert nem vagyok egy fitness guru, vagy ilyesmi, viszont azóta rengetegszer láttam vagy hallottam olyan megjegyzéseket, hogy ők is szívesen lemennének gyúrni, de nem mernek, mert félnek, hogy kinézik őket, mert lerí róluk, hogy totál kezdők. Teljesen mintha a régi énemet hallanám, én ugyanis évek óta tervezgettem, hogy elkezdek edzőterembe járni, de persze mindig gyártottam a kifogásokat, hogy most éppen miért nem jó.. így hát sokáig maradtam az otthoni tornánál, de őszintén szólva nekem az nem vált be, és tudtam, hogy nagyobb eredményeket tudnék elérni a teremben.

A kifogások. Na igen, én például attól féltem, hogy tele lesz a terem fitness modell testű lányokkal, meg kigyúrt izomagyakkal, és akkor ott leszek én, a kis pálcika karjaimmal, amikkel egy négy kilós súlyzót sem bírok felemelni. Ráadásul az a típus vagyok sajnos, aki a sarki boltba sem tud lemenni egy minimális smink nélkül, és ha belegondoltam, hogy nekem ott kell szenvednem, izzadnom mindenki előtt, már el is ment a kedvem az egésztől.
És ami végül rávett arra, hogy elkezdjem, az életem legdurvább szakítása volt. Jött a gyászolós fázis, a sírás, aztán belevetettem magam az esztelen bulizásba, csak hogy eltereljem a figyelmem, végül úgy döntöttem, kell valami újdonság az életembe, ami lefoglal, amivel levezethetem a stresszt.

Ahhoz, hogy belekezdjek és lemerészkedjek a terembe, szükségem volt egy személyi edzőre. Ez két dolog miatt volt fontos, egyrészt életemben nem használtam még ezeket a gépeket, van amelyikre ránézek, és azt se tudom, mire jó meg hogyan működik, szóval kellett valaki, aki mindent megmutat, és segít belerázódni a dologba. Másrészt meg gerinc problémáim vannak, szóval én nem csinálhatok akármit - például a rúddal, nagy súlyokkal való guggolást el is felejthettem.
A személyi edző nem olcsó mulatság, de szerintem nem is kell végig ragaszkodni hozzá. Én a hátam miatt a mai napig edzőhöz járok (ha neked is egészségügyi problémád van, akkor olyat kell találnod, aki ért hozzá), de ha sajnálod rá a pénzt, az is elég, ha csak az első pár hétben kéred a segítségét. Nem csak a gyakorlatok helyes kivitelezésében, sorrendjének betartásában segít, hanem az étrended összeállításában, a táplálékkiegészítők kiválasztásában, hogy mennyi legyen a pihenőidő, vagy hogy mikor kell emelni a súlyokat a fejlődés érdekében, így szerintem mindenképp megéri.
Arról nem is beszélve, hogy ha kevésbé kitartó típus vagy - mint én :D -, nem árt, ha ott van melletted valaki, aki motivál, és nem hagyja, hogy felállj és otthagyd az egészet a fenébe, vagy csalj és kevesebbet csinálj, mint amennyire képes vagy.
Olyan embert viszont semmiképpen ne válassz magad mellé, akinek nincs megfelelő végzettsége! Amennyire én észrevettem, ezeket az edzőket általában a magasabb végzettséggel rendelkezők le is nézik.

A Bővebben után folytatódik a cikk! :)

Nos, nem tudom, honnan tévedtél ide, a régi oldalamról, vagy esetleg új látogató vagy, mindenesetre üdvözöllek a blogon. Aki nem ismer, annak bemutatkoznék, Molly vagyok, ez az oldal pedig immár nem kevesebb, mint 11 éve nyitotta ki kapuit a látogatók előtt. Kisebb-nagyobb megszakításokkal működött is, mígnem 2014-ben átköltöztem a blogspotra. Akkoriban úgy éreztem, kinőttem a g-portált, és valami újdonságra vágytam. De az évek során sem sikerült kibékülnöm az új felülettel, rengeteg jó dolog van benne, viszont sok zavaró is... valahogy nem éreztem otthon magam az új blogon, egy idő után már bejegyzéseket sem szívesen írtam, és egyre inkább éreztem, hogy visszatérnék ide.

Szóval itt vagyok, és remélhetőleg itt is maradok most már végleg. A téma nem változik, szeretném folytatni ugyanazt, amit a Coffee and Manga megnyitása óta elkezdtem. Legfőképpen könyvkritikákkal, animeajánlókkal, tanulós, motivációs és személyes posztokkal szoktam jönni. Azaz lényegében bármiről szó lehet itt, amit a bal oldali rövidke bemutatkozásomban említve látsz. Ezek azok a dolgok, amik érdekelnek, amikről szívesen írok, és segítek velük kapcsolatban bárkinek, aki esetleg rászorul.

Bővebben rólam a nevemmel ellátott menüpont alatt olvashatsz. Egyelőre csak ezt írtam meg, aztán majd szép lassan feltöltöm új tartalommal az oldalt. A design készítéshez soha nem értettem igazán, így a külsőt sem sokban változtattam meg, nagyrészt ugyanaz, mint a blogspotos. Nem hinném, hogy sűrűn fogom változtatni, számomra nem ez a lényeg, mert írni imádok, szerkesztgetni és kódokkal szerencsétlenkedni viszont már sajnos nem annyira. :')

Ennyi lenne így elsőre, hamarosan érkezem az első témával, addig is sziasztok!

Molly